Wittner Mária leleplezte a kommunista diktatúra tiszalúci áldozatainak tiszteletére felavatott emléktáblát „EGYÜTT VÁDOLJUK A SZOCIALISTA KÖNTÖSBE BÚJT HÓHÉRAINKAT” Wittner Mária 1956-os halálraítélt
Wittner Mária 2001. február 25-én a kommunizmus áldozatainak emléknapján, a Magyar Országgyűlésben elhangzott emlékezetes beszédének fenti mondata olvasható azon az emléktáblán, amelyet az esős idő és a hétköznap délutáni időpont ellenére kb. százötven fős gyülekezet jelenlétében avattak fel az ’56-os emlékparkban 2009. november 5-én. A Tiszalúci Református Egyházközség, a Római Katolikus Plébánia és a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség helyi szervezete kezdeményezték az emléktábla elkészítését a kommunista diktatúra tiszalúci áldozatainak tiszteletére. A kezdeményezéshez adományával csatlakozott Majdanics László Tiszalúc Nagyközség polgármestere. A kezdeményezők emléket kívántak állítani ezzel a kommunista diktatúra valamennyi áldozatának, egyaránt megidézve az élőket és holtakat: a GULAG-ra elhurcoltakat, a vagyonuktól és otthonuktól megfosztottakat, a kitelepítetteket, a munkaszolgálatosokat, az ÁVO és az ÁVH által fogvatartottakat, megkínzottakat és agyonverteket, és az életükben bármilyen hátratétellel sújtottakat. Az ünnepi esemény Kuklay Antal római katolikus kanonok áhítatával kezdődött, aki gondolatait egyrészt a „szomjaznak az igazságra” bibliai ige, másrészt Márai Sándor „népek Krisztusa Magyarország” költői képe köré szervezve bontotta ki. Kuklay atyát a forradalom után a kádári diktatúra súlyos börtönbüntetésre ítélte, börtönéből csak 1963-ban szabadult. Ezt követően Herczeg Zoltán általános iskolai tanuló orgonajátékát hallhatták az emlékezők. A kivételes tehetségű tiszalúci fiatal Johann Sebastian Bach D-moll toccata és fúga című művét adta elő. Az avató beszédet Wittner Mária országgyűlési képviselő (FIDESZ-KDNP) mondta el, akit a kommunista diktatúra előbb halálra, majd életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt. A siralomház borzalmait is megjárt szabadsághős végül 13 évet töltött Kádár börtönében. Megrendítő beszédében felhívta a figyelmet a mai napig tartó történelemhamisításra és arra, hogy a jelenlegi kormányhatalom képviselői, akik a diktatúra örökösei, minden erkölcsi alap nélkül folytatják az emberek megnyomorítását. Gondolatébresztő lírai költeményekkel is gazdagon illusztrált beszédében figyelmeztetett: ’56 harcát folytatni kell, de nem fegyverrel, hanem a lelkek erkölcsi és szellemi felemelésével. Dr. Tóth Albert református lelkipásztor megköszönte Wittner Mária és Kuklay Antal szolgálatát, kiemelve, hogy mindketten hiteles emberek. Egyértelműen elítélte, hogy a jelenlegi kormány október 23-án is az embertelen és diktatórikus rendszer kiszolgálóit, a régi és új „illetékes elvtársakat” részesíti kitüntetésekben. Kérte Istent, hogy adjon további erőt Wittner Mária asszonynak a nemzet felemelkedése érdekében végzett missziója további teljesítéséhez. A Himnusz eléneklése után az ’56-os emlékparkhoz vonultak, ahol Wittner Mária leleplezte az emléktáblát. Ezután Jaskó László plébános megszentelte, dr. Tóth Albert lelkipásztor pedig megáldotta azt. Az emléktáblát ifj. dr. Tóth Albert (önkormányzati képviselő a FIDESZ helyi szervezetének elnöke) ötlete és terve alapján Ekker Róbert szerencsi szobrász készítette. Az emléktábla megvilágítása Takács István, a fakeret elkészítése Birinyi Attila munkáját dicsérik. Az áldozatok emléke előtt tisztelegve Wittner Mária és Majdanics László polgármester; Jaskó László és dr. Tóth Albert a történelmi egyházak lelkipásztorai; dr. Szabó Csaba a FIDESZ választókerületi és ifj. dr. Tóth Albert a FIDESZ helyi szervezetének elnöke; Csorba Csaba és felesége a Jobbik Magyarországért Mozgalom Alapszervezete képviseletében és lovag vitéz Horváth László törzskapitány a Történelmi Vitézi Rend részéről helyezték el koszorúikat. Az emlékező ünnepséget az Animus Csengettyű Együttes alkalomhoz illő hangulatos koncertjét követően a Szózat eléneklése zárta. Dr. vitéz Tóth Albert református lelkipásztor
|
|