Vitézi avatás 2007. szeptember 15-én Budapesten a Belvárosi rk. templomban
2007.09.15.
„Esküszöm a Szent Koronára…”
Az avatást bevezető ceremónia során az avató pallossal három ütést mérnek az országvédő pajzsra |
2007. szeptember 15-én, a Belvárosi templomban újra felhangzott a kürtös felhívójele, amely után vitéz Horváth Gyula ny. alezredes engedélyt kért vitéz Hunyadi László főkapitány úrtól az avatási ünnepség megnyitására. Az ezt követő pillanatok minden alkalommal megdobogtatják a jelenlévők szívét. A Vitézi Rend hagyományait megőrizve, vitéz Erdélyi-Takács István törzskapitány vezénylő szavaira elfoglalták helyüket a Történelmi Vitézi Rend elöljárói, a Vitézi Szék tagjai, az egyházi főméltóságok. Az avatandók, a családtagok, a meghívott vendégek már előbb helyet foglaltak. Magasztos pillanat volt, amikor a Magyar Hiszekegy elmondása után megszólalt Hegedüs Zsuzsanna nagytiszteletű asszony tisztán csengő éneke: a Csángó himnusz és 35. zsoltár: Perelj Uram perlőimmel. A rendi zászlókat a Történelmi Vitézi Rend országvédő pajzsa és a történelmi avatási pallos követte. Vitéz Woth Imre koronaőr parancsnok lépett elő, méltóságteljesen követték a koronaőrök és a tengerészek, akik az oly sokak által meggyalázott és kicsúfolt, de az igaz magyaroknak a legfőbb közjogi méltóságot jelentő Szent Korona másolatát kísérték az oltár elé. |
Főtisztelendő Jaczkó György g.katolikus és vitéz Kocsis István ezredes, r.katolikus tábori lelkész igei áldását vették a jelenlévők. Az avatás előtt vitéz Dékány Ágoston országos törzskapitány vezetésével a Vitézi Szék által felvett rendtagjelöltek elmondták a vitézi esküt. 184 szív dobbant egyszerre, 184 lélek emelkedett a magasba a Szent Korona oltalma alatt: ”magyarságomat soha meg nem tagadom…Isten engem úgy segéljen!”
Szeretném megjegyezni, hogy az egész ünnepség alatt minden jelenlévő a legnagyobb fegyelemmel viselkedett, pedig nem volt egyszerű dolog a több mint két órát végigvárni. Ezúton is szeretném megköszönni minden résztvevőnek ezt a példás rendet!
És elérkezett a nagy pillanat, az AVATÁS. Itt ismét érződött a meghatottság szinte minden résztvevőn, hiszen előbb a posztumusz vitézek névsorát olvasta fel vitéz Erdélyi-Takács István törzskapitány. Vitéz Kovács Pál honvéd volt az első, aki az I. világháború első katonai hősi halottja volt.
„Sohase hal meg az, ki a hazájáért hal”
Gróf szentegyedi és czegei Wass Albert következett. A Történelmi Vitézi rend büszke arra, hogy a család hozzájárulásával a Rend tagjai közé tartozik. (Dr. Wass Endre levele vitéz Hunyadi Lászlónak)
Vitéz Thurzó Frigyes tb. törzskapitány a történelmi avatási pallossal háromszor megkongatta az országvédő pajzsot, amely az avatás kezdetét jelezte. A területi törzskapitányok törzsszékenként szólították az avatandókat. Kiemelten nagy öröm volt mindenki számára vitéz Jókai Anna Kossuth- és Stephanus-díjas író-publicista, vitéz Pitti Katalin Déryné- és Liszt-díjas operaénekesnő és vitéz Kardos Sándor alezredes avatása. Őket 181 várományos, saját jogon és a Nemzetvédelmi Tagozatba felvett rendtársunk követte.
Vitéz Hunyadi László főkapitány úr ünnepi szavakkal fogadta a Rend új tagjait. Himnuszaink és a Szózat elhangzása után az ünnepélyes kivonulással fejeződött be az avatási ünnepség. Szokásos módon a Dunán folytatódott a megemlékezés a magyar tengerészek kommunista rezsim által lerombolt emlékművének a helyén.
Emlékezetes és felemelő nap volt. A külvilág talán csak annyit vett észre belőle, hogy egy templomban mintegy ötszáz ember összegyűlt, majd ebből közel négyszázan felszálltak egy hajóra. Csendes méltósággal, egyszerű eleganciával, kiabálás, törés-zúzás nélkül valamit csináltak. Igen ám, de mit és főleg miért?
Nos, erre felel a Rendi Kódex preambuluma, amely a történelmi hagyományok és vonatkozások tiszta, nem manipulatív rendszerét tárja elénk. Őrizni azoknak az emlékét, akik önzetlenül, mindent a haza érdekébe tudtak állítani, akik nem percemberkék voltak, aki nem a szürkék hegedűseként éltek, akik vállalták - ha kellett - a sorsukat, és ha kellett vállalták a halált is a megalkuvás helyett.
Ma pedig becsületes emberként, egymás iránti tisztelettel és szeretettel, a másik keze munkájának az elismerésével és nem ellopásával, vagy lerombolásával élik az életüket. Állnak a maguk helyén és féltőn vigyázzák a nemzet értékeit, vagy ha alkotni kell, újat teremteni is készek önzetlenül.
Igen! Ők a mai kor VITÉZEI.
vitéz Erdélyi-Takács István
a Közép-Magyarország Nyugati Törzsszék törzskapitánya
