Kopjafát állítottak Várfalván a kivégzett magyar honvédeknek
2012.10.13

Várfalva festői hangulatú község az Aranyos völgyében. Unitárius temploma a középkorból származó épület. Itt találkoztak október 13-án a vitézek, hogy tanúi legyenek a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) újabb sikerének. 1944 őszén a szovjetek barbár módon törtek rá a településre. Ekkor lett a szabadság vértanúja Pataky András helyi unitárius lelkipásztor is. Nem kegyelmeztek annak a két honvédnek sem, akik az itteni katonai raktárat őrizték. Esélyt sem kaptak a megadásra az ellenségtől. A THHB és a Történelmi Vitézi Rend előttük tiszteleg azzal a kopjafával, melyet sírjuk fölé emeltek az unitárius templomhoz közeli temetőben.

Az eseményről nem hiányozhattak a nagykárolyiak sem, hiszen régi barátság köti össze őket a v. Pataky József székkapitány vezette egyesülettel. A falu vendégszeretetéről hamar megbizonyosodhattunk: alig szálltunk ki az autóból, máris kedves emberek invitáltak, nézzük meg a portájukat, kóstoljunk egy-egy finom almát, gyönyörködjünk az erkélyről elénk táruló panorámában. Majd sorra érkeztek a rendtársak a környékről,  ill. Szovátáról, Krasznáról, Nagyváradról, stb. Bevonultunk a templomba, a vitézi zászlók felsorakoztak az úrasztala elé. A Magyar Unitárius Egyház főjegyzője, Nagy László prédikációja után v. Pataky József ismertette a honvédek történetét. A gyülekezet v. Kocsis László észak-erdélyi tkp. szavalatának is örvendhetett, aki ismét kiváló példáját adta irodalmi jártasságnak, és művészi érzékkel szólaltatta meg Reményik Sándor Nem nyugszunk bele! c. költeményét.

Magdó János kolozsvári főkonzul arra emlékeztette a magyar közösséget, hogy a honvédeknek félre kellett tenni minden személyes ellentétet, a közös cél, a szabadság, a haza oltalmazása ezt kívánta tőlük. Magyarország hivatalos képviselője abbéli reményének adott hangot, hogy népünk ma is felismeri az összefogás erejét. A templomi szertartáson meghallhattuk az alsószentmihályi unitárius gyülekezet vegyeskarát, amely vallásos és hazafias énekfeldolgozásokkal készült az ünnepségre.

A rendi zászlók mögé alakzatban felsorakozott vitézek és a gyülekezet az ódon falak közül a temetőkertbe vonult, ahol leleplezték és megkoszorúzták a honvédek sírját. A károlyiak koszorúját ifj. Geréb Miklós helyezte el. A megemlékezés szeretetvendégséggel ért véget a kultúrotthonban. Itt a THHB elnöke felolvasta a támogatók nevét, részükre köszönő oklevelet nyújtott át. Nem indulhattunk haza anélkül, hogy székely barátainkkal egy közös fotóra ne álltunk volna meg a várfalvi unitárius templom kapujában.

Szöveg: ifj. Geréb Miklós VRNT
Fotó: v. Bereczki Judith,  Weber László

 

Vissza