A doni tragédia 70-ik évfordulóján emlékeztek az elesett magyar honvédekre
2013.01.12.

Budapesten a Budavári Nagyboldogasszony Templomban megtartott szentmisét követően a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán emlékeztek meg a doni hősökről. A Vitézi Rend által állított doni emléktáblát a Rend nevében vitéz Woth Imre, vitéz Erdélyi-Takács István, vitéz Béres Ferenc, vitéz Soltész Gyula és vitéz Turba László törzskapitányok koszorúzták meg. Ezután gyertyagyújtással vette kezdetét a kegyeleti virrasztás. Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke beszédet mondott:„Eltűrtük, hogy azt a hadsereget, amely ott vérzett a szovjet mezőkön, fasiszta hadseregnek minősítsék egy olyan korban, amikor a nemzetellenes szellem uralma alá kényszerült az ország” − mondta. „Szükség van a torzított valóságok tisztázására. A mai kommunikációban is fellelhetőek az elmúlt évtizedekben született téveszmék és tévedések. Nem igaz, hogy papírtalpú bakanccsal mentek. Nem igaz, hogy olyan volt a felszerelés, aminek minősítették. De az igaz, hogy csak 1938-tól lehetett a magyar hadsereget felfegyverezni, és ez nem volt elégséges.”

A gyertyagyújtást követően a kivetítették az oroszországi rudkinói központi emlékművön feltüntetett több mint 62 ezer hősi halott és eltűnt nevét, rendfokozatát, halálozási vagy eltűnési helyét. A téren korabeli fegyvereket és haditechnikai eszközöket tekinthetett meg az érdeklődő közönség a hagyományőrzők által felállított katonai sátrakban.

***

Kecskeméten január 11-én a Városháza dísztermében volt teltházas,  megható, szép ünnepség, amelyen a Don-kanyart megjárt kecskeméti katonák köszöntése mellett archív képek vetítése és rövid előadás is volt az 1942/43 hadieseményeiről. A vitézi zászlók és a sok vitéz jelenléte emelte a megemlékezés színvonalát. Január 13-án a kecskeméti református templom adott otthont a megemlékezésnek. Igét Varga Nándor lelkész hirdetett, majd az istentisztelet után a vitézek megkoszorúzták a Deák Ferenc téren lévő II. világháborús emlékművet. Kecskeméthez hasonlóan Bács-Kiskun megye többi városában is jelen voltak a vitézek a 70. évforduló megemlékezésein.

vitéz Tiszavölgyi István vitézi hadnagy, Kecskemét                                             

                                            
                                         

Kiskunfélegyházán vitéz Alács Tibor székkapitány koszorúzott

***

Pécsett január 12-én tartotta ünnepi megemlékezését a Történelmi Vitézi Rend Baranya megyei állománya a köztemető világháborús hősi halottainak emlékművénél. Ünnepi beszédet Dr. vitéz Somogyi Csilla mondott. Az egyházi áldások után koszorúzással folytatódott a megemlékezés. A Történelmi Vitézi Rend részéről vitéz Steig Ottó és vitéz Hegyi József helyezték el a megemlékezés koszorúját, akik mindketten részt vettek a doni harcokban. A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével fejeződött be.

v.Szárazajtai János
Baranya megyei székkapitány

***

Január 12-én a Hősök-terén este 17 órai kezdéssel megemlékezést tartottunk a Doni hősök emlékére. A Himnusz eléneklése után Benkő László VRNT szavalt v. Wass Albert: Gyertyaláng verséből egy részletet. Emlékező beszédet Elek András mondott, melyben kiemelte, hogy nem gyáván fegyverüket eldobáló katonák voltak ők, hanem hősök, akik az utolsó csepp vérükig harcoltak. Miután elénekeltük a Szózatot, elhelyeztük az emlékezés koszorúit és mécseseket gyújtottunk az elesett katonák emlékére.

18 órától a Belvárosi Római Katolikus templomban emlékmisét celebrált Németh László esperes. Ezután Benkő László VRNT Illyés Gyula: Ne feledd a tért... és v. Somogyváry Gyula: A boldog szunnyadókhoz című verseit szavalta el. A szentmise végén nemzetes Benkő László és Elek András felolvasták a Don- kanyarban elhunyt hódmezővásárhelyi lakosok neveit. A szertartás a templomban a takarodó hangjaival ért véget.

vitéz Nagy László Csongrád megye hadnagya

***

A Don-kanyari áttörés 70. évfordulója alkalmából, a Történelmi Vitézi Rend Békés Megyei Székkapitánysága és a visegrádi Szent György Lovagrend megemlékezést tartott Gyulán, a Szentháromság temetőben található első világháborús katonai síroknál. Elsőként vitéz Balogh Lajos önkormányzati képviselő köszöntötte a megemlékezőket, majd a magyar nemzet himnuszának eléneklése után vitéz Füredi Gábor, a Történelmi Vitézi Rend Békés megyei székkapitánya mondta el gyászbeszédét, amelyben elsősorban nem a történelemkönyveket, hanem az első világháborút, illetve a Don-kanyart megjárt édesapjának emlékeiből idézett.

- A katonaság és a háborúzás sohasem a kisemberek ügye volt, azt mindig a politika és legfőképpen a pénz motiválta. Ami az egyiknek bevétel volt, a másiknak hősi halál. Apáinknak, nagyapáinknak értelmetlenül kellett a Donhoz menniük, a magyar katonák csak arra kellettek, hogy kitöltsék a lövészárkokat. Édesapámtól hallottam, mennyire hősiesen harcoltak a magyar csapattestek a szinte semmivel. Volt, hogy hat puskára jutott egy lőszer. Megfelelő ruházat és muníció nélkül, a 2. magyar hadseregből szinte alig jött haza valaki onnan, az irdatlan messzeségből, ahol nekünk semmi keresnivalónk nem volt. Értelmetlen a hősi halál, mert a gyengébb élők sokkal többet érnek, velük még lehet valamit kezdeni, a halottakkal már nem. Most adóznunk kell azoknak az embereknek, akik távol a hazájuktól, fagyban-vérben az életüket áldozták a magyar hazáért, és most jeltelen sírokban nyugszanak – mondta megemlékező beszédében vitéz Füredi Gábor, akinek édesapja ugyan hazatért, de három nagybátyja odaveszett a Don-kanyari tragédiában.

A beszéd után a rendek tagjai megkoszorúzták az emlékművet, majd a jelenlévők virággal és mécsesekkel tisztelegtek a Don-kanyarban odaveszett magyar áldozatokra.

szöveg és fotó: Gyulai Hírlap Online

Vissza