Nyolcvan esztendeje öltözött virágdíszbe Észak-Erdély és Székelyföld
2020.09.13.

A magyar-román területvitát lezáró második bécsi döntéstől feljogosítva a  trianoni határra felzárkózott három honvéd hadsereg alakulatai 1940. szeptember 5-én harangzúgás közepette lépte át a határt Szatmárnál, Érmihályfalvánál és Técsőnél, miután kihirdették előttük Horthy kormányzó hadparancsát: Honvédek! A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból birtokba vegyük ezeresztendős jussunk egy újabb részét. Felszabadulást viszünk 22 év óta rabbilincsben élő erdélyi magyar testvéreinknek és szeretetet a határainkon belül élő, hozzánk hű nemzetiségeknek. Ezt tartsátok szem előtt, amikor elindultok Isten és a Haza nevében: Előre a keleti Kárpátok gerincéig!

A műszaki alakulatok számos útakadályt és útzárat távolítottak el, hogy a csapatok menetét elősegítsék. A légvonalban 375 kilométer mélységű visszatért terület szakaszokra bontott megszállását szeptember 13-án kellett befejezni. Szeptember 6-án az 1. és a 2. hadsereg seregtestei a Nagyszalonta–Nagyvárad–Margitta–Nagybánya vonalat érték el. Ezzel egy időben a 3. hadsereg VII. hadtestével a Naszód–Óradna vonal felé, VIII. hadtestével pedig Borsa irányába nyomult előre. Szeptember 7-én Szilágysomlyót, Naszódot és Nagybányát szállták meg a honvédalakulatok. A Gyorshadtest seregtestei a gyalogságot megelőzve szeptember 8-án a Királyhágó–Dés–Beszterce vonalat, szeptember 9-én pedig a Bánffyhunyad–Szamosújvár–Szászrégen és a Maros völgyének vonalát érték el. A Székelyföldet szeptember 10-én érték el, Marosvásárhely, Szováta, Gyergyószentmiklós vonaláig jutva, majd szeptember 11-én Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Csíkszereda, 12-én az Alcsíki és Kászoni medence, valamint Erdővidék következett, 13-án a Háromszék vármegyei Sósmezőt, az új-régi országhatáron belül fekvő legkeletibb települést érték el.

Az erdélyi falvak és városok magyar lakossága nagy tömegben, könnyekig megható fogadtatással, virágesővel, nemzetiszínű lobogókkal és magyar nyelvű feliratokkal feldíszített épületekkel várta és ünnepelte a honvédcsapatokat. A bevonuló katonák fogadására a települések lakói díszkapukat emeltek, majd a budapesti kormánytisztviselők ünnepélyes köszöntésére a megyeszékhelyekre zarándokoltak. Az erdélyi születésű tiszteket és honvédeket különösen megindította az erdélyi országrész visszatérése, hiszen közülük sokan voltak, akik a Nagy Háború vége óta nem látták szűkebb pátriájukat. A Székely Határőrség későbbi parancsnoka, a csíkszeredai születésű vitéz felsőtorjai Kozma István vezérkari ezredes huszonkét esztendő után, a miskolci VII. hadtest vezérkari főnökeként tért haza a rétyi családi otthonába. Így adott számot érzéseiről: Hálát adok a Mindenhatónak, hogy az erdélyi bevonuláson részt vehettem, és hogy a nekem oly drága Székelyföld ismét szabad lett.

Honvédeket köszöntő díszkapu 1940. szeptemberben

Horthy Miklós kormányzó Kolozsvár főterén 1940. szeptember 15-én

Visszatért falusiak 1940. szeptemberben

A Szilágysomlyó c. folyóirat híradása az 1940-41. tanév kezdetéről

Vissza