A hadak útjára lépett vitéz Cseresnyés Pál
2020.12.17.

 

A Vitézi Szék közleménye - Súlyos betegségét hosszú évekig türelmesen viselve, 95-ik földi esztendejét betöltve hunyt el 2020. december 17-én Budapesten vitéz Cseresnyés Pál ny. okl. üzemgazdász, a Történelmi Vitézi Rend tb. törzskapitánya, a Rend legújabb kori történetének krónikása.
Budapesten született 1925. április 4-én. Csendőr tiszthelyettes édesapja a hazához való hűség példaképe volt számára. „1944. szeptember 7-én vonultam be a Ludovika Akadémiára. Az utolsónak indult évfolyam hallgatója voltam. Talán az Akadémia egész történetében akadémikus-jelölt gyalogos századunk volt az egyetlen alakulat, melyet bevetettek a fronton.” Az előretörő Vörös Hadsereg megállítására Székesfehérvár körzetében vetették harcba a katonai alapkiképzést frissen elvégzett tisztjelölteket. Súlyos veszteségeket elszenvedve Németországba települtek át. Drezda határában egy vasúti szerelvényen vesztegelve lettek közvetlen szemtanúi a szász főváros gyújtóbombákkal történt elpusztításának a brit légierő által. A magyarországi harcokban tanúsított helytállásáért Cseresnyés Pál kiérdemelte az I. osztályú tűzkeresztet és a bronz vitézségi érmet.

A kommunista hatalomátvétel derékba törte az akadémisták katonai pályáját. „Ellenségek, politikailag megbízhatatlanok voltunk. A honvédségi állományt megszüntették, nem lehettek tagjai az ún. Néphadseregnek. Sokukat munkaszolgálatra hívták be 1-2 évre, másokat kitelepítettek, mezőgazdasági munkát végeztettek velük. Szovjet parancsra, újabb háborús készülődés jegyében 12 katonai repteret kellett kiépíteniük. Én Kunmadarason dolgoztam egy évig, mások Inotán, Ózdon, Ajkán, Komlón építették a vas és acél országát. Később, a civil életben helyezkedtünk el, … mindenhol megálltuk a helyünket”. A szovjet megszállás alóli felszabadulást követően a Magyar Demokrata Fórumban látta meg az új magyar jövő lehetőségét, amelyet azonban az ellentétes politikai erők sikeresen megakadályoztak. A Vitézi Rend 1993-ban létesített magyarországi tagozatába saját érdemei alapján 1996. szeptember 21-én avattak vitézzé. Nagy lendülettel és munkabírással állt bele a gyors ütemben gyarapodó törzsszék szervezésébe. Példás rend uralkodott az általa székkapitányként irányított központi rendi irodában. A Vitézi Szék tagjaként jelentős központi értekezleteket, rendezvényeket szervezett és vezetett le. Számtalan alkalommal hallhattuk zengő, katonás orgánumát vitézavatások, központi ünnepségek, vitézi bálok narrátoraként, később, már szolgálaton kívüli törzskapitányként pedig versek előadójaként.
A rendszerváltást jó néhány évig túlélő kommunista titkosszolgálat művelete következtében 1997-ben sikerült szakadást előidéznie a Vitézi Rendbe beépített titkos megbízottaknak. Cseresnyés Pál önzetlen, fáradtságot nem ismerő, lelkiismeretes munkájának nagy eredménye, hogy Az egységes Vitézi Rend bomlasztásának története címen megírta ennek hiteles, saját személyes tapasztalatain alapuló krónikáját, elősegítve ezzel a rendi állomány és a Rend iránt érdeklődő kívülállók eligazodását az árulások, megtévesztések és hazugságok szövevényében. A magyarság és a Vitézi Rend érdekében végzett kimagasló munkájának elismeréseként a VR bronz, ezüst és arany érdemkeresztjével (2003), kilencvenedik születésnapja alkalmából pedig a VR lovagkeresztjével tüntették ki (2015).
Jelmondata ez volt: Munka és becsület. Ez határoz meg mindent az életben. Temetéséről később intézkednek.

 

Vissza