A hadak útjára lépett vitéz Smohay Ferenc
2021.02.14.
Életének 99. évében, 2021. február 9-én tért meg a teremtő Istenhez Székesfehérvárott vitéz Smohay Ferenc m.kir. zászlós, tart. főhadnagy, a fehérvári m.kir. „Szent István” 3. honvéd gyalogezred utolsó élő tisztje és ismert utolsó élő katonája, a Történelmi Vitézi Rend tb. vitézi hadnagya. Székesfehérváron született 1922. július 17-én, kisiparos családban. A Hunyadi Mátyás Felső Kereskedelmi Iskolában 1940-ben érettségizik. 1940. december 2-án vonul be a 3. gyalogezred I. zászlóaljához. Az újonckiképzés után tartalékos tisztképző tanfolyamot végez. 1941-ben lövész, 1942-ben aknavető szakaszparancsnoki kiképzésben részesül. 1942 őszén zászlóalját az orosz frontra vezénylik. Sztarij Oszkolban zászlóssá lép elő. Nehézfegyver-százada decemberben váltja fel a Don parti állásban lévőket Gremjacsje körzetében.
Smohay Ferenc hadműveleti területen (saját gyűjteményéből)
Két nappal karácsony előtt mentem szakaszomhoz. A szemekben érthető szomorúságot láttam, még senki sem volt ilyen távol szeretteitől karácsonykor. Az urivi áttörés után a zászlóalj századai a Don parti védőállásokból DNy-i irányban kikanyarodtak. Én is új tüzelőállásba telepítettem a két aknavetőt. Január 15-én, vagy 16-án, a bunkerból kilépve az erdőből özönlő szovjet katonákat láttam. A tüzelőállás pereméről karommal mutattam az irányt és kettős töltettel adtam a tűzparancsot. A géppuskák is megszólaltak. A támadás jóval a zászlóalj védőállása előtt elakadt és megkezdték a visszavonulást. Minden gyalogsági támadást visszavertünk. Zászlóaljunk január 26-án kapta meg a visszavonulási parancsot 27-i indulással...Felderítés híján azt sem tudtuk, merre vonuljunk vissza! Mentünk a vakvilágba, s nem tudtuk, milyen erejű szovjet egységbe futunk bele. Nappal a gépekről lőttek minket, s ugrottunk bele az útról a méteres hóba. Annak volt szerencséje, aki már elsőre halálos sebet kapott. Ugyanis hiába volt a bajtársiasság. Napok óta étlen-szomjan meneteltünk, így a sérülteket próbáltuk menteni, de hosszabb úton nem voltunk képesek a hátunkra venni őket.
Fogságba esését követően ideiglenes szovjet hadifogolytáborokban, embertelen körülmények közé kerül, bajtársai tömegesen halnak meg tífuszban, vérhasban. Később a szuzdali kolostorerődben kialakított tiszti fogolytáborba kerül, amely hírhedt volt az órákon át tartó, borzalmas módszerekkel végzett NKVD-s kihallgatásokról. Weinberger (későbbi nevén Vas) Zoltán, a moszkvai magyar antifasiszta iskola vezetője egy alkalommal behívatta irodájába és közölte vele, hogy magával viszi Moszkvába, ahol az antifasiszta iskolát elvégezve fényes karrier várja Magyarországon. Megköszöntem a meghívást, de eskümet nem szegtem meg és nem is akartam az antifasiszta iskolát elvégezni. Csak annyit mondott: Igen fényes karrier lehetőségét utasította el.
Két év múlva kerül haza. Azért ilyen „gyorsan”, mert az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én, Debrecenben történt megalakulását követően jelentkezik az új magyar hadseregbe annak érdekében, hogy hazakerüljön. A doni harcokban tanúsított helytállásáért, távollétében a Signum Laudis kitüntetésben részesül, hadiszalagon a kardokkal (1943). Szuzdali kolostor foglya voltam című visszaemlékezésében írja meg a saját és bajtársai megpróbáltatásait. Családot alapít és példás életet él szeretett feleségével gyermekei, unokái és dédunokái körében.
A rendszerváltás után a honvédelmi miniszter tartalékos főhadnaggyá lépteti elő. A Vitézi Rendbe saját érdemei alapján 1996-ban nyer felvételt. A debreceni nagytemplomban avatják vitézzé. A Fejér megyei alcsoport vitézi hadnagya és kincstárnoka. Szolgálatait a bronz nemzetvédelmi kereszttel (2006), az ezüst érdemkereszttel (2000) és az arany nemzetvédelmi kereszttel (2010) ismerik el. Aktív résztvevője a januári doni megemlékezéseknek, volt alakulata ezrednapi megemlékezéseinek és minden honvédelemmel kapcsolatos rendezvénynek. Tagja a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetségnek és tiszteletbeli tagja az ezrede emlékét őrző egyesületnek. Temetéséről később intézkednek.
Kép: Pesti Tamás