Si Deus pro nobis, quis contra nos? Ha Isten velünk, ki van ellenünk?
Emléktábla vitéz Vén Zoltán ezredes tiszteletére Bodolán
2022.03.29.

2022. március 13-án rendhagyó ünnepségnek adott helyet a Székelyföld határán, Brassó megyében levő szórványtelepülés, Bodola református temploma. Az ünnepi istentisztelet keretén belül kettős megemlékezést tartottak: egyfelől vitéz Vén Zoltán ezredesről, Bodola szülöttjéről, a székely kántortanítóról és aranysarkantyús vitézről, akinek tiszteletére a vitéz Veress Lajos Székely Törzsszék vörösmárvány táblát állított, továbbá az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 174-ik évfordulójáról. Az igét Szövérfi Zoltán-Márton lelkipásztor hirdette.

Vitéz Vén Zoltán emléktáblája a bodolai református templomban, 2022. március 13-án (kép: Történelmi Vitézi Rend)

Az igehirdetés után a szentivánlaborfalvi dalárda énekelt régi egyházi és - az ünnepre való tekintettel - 1848 / 49- es dalokat. Az előadást követően vitéz Rab Sándor Brassó-Hétfalu Szék székkapitánya tartott előadást Bodola faluról és szülöttje, vitéz kovásznai Vén Zoltán ezredes életéről. Egyike volt az utolsó aranysarkantyús vitézeknek, akiket csak a magyar király koronázásakor avattak és az elsők között volt, akit vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó vitézzé avatott.

Az előadás után vitéz Máthé Lóránt-Pál Erdély országos törzskapitánya mondott ünnepi beszédet majd Bartha Imre VRNT, a vitéz Veress Lajos Székely Törzsszék törzskapitánya szavalta el Vörösmarty Mihály Szózat című versét. Szövérfi Zoltán-Márton lelkipásztor leplezte le a templom belső falára elhelyezett márványtáblát, Miklós István VRNT vitézi hadnagy keze munkáját. A koszorúzást követően a helyi elöljárók, Varga Nándor a brassói RMDSZ ügyvezető elnöke, Csiki Kálmán és Dudás Jakab helyi önkormányzati képviselők, továbbá Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője mondtak ünnepi beszédet. A beszédek után a bodolai ifjúság tartott verses-énekes előadást. Az istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével zárult.

Ünneplő vitézek a bodolai református templom udvarán, 2022. március 13-án (kép: Történelmi Vitézi Rend)

Az ünneplő közösség átvonult a református temetőkertbe, ahol a szabadságharcban részt vett Orbán József tiszttartó és Beke József honvédek sírjaira állított kopjafáknál helyezték el az emlékezés virágait. Az ünnepség a Székely himnusz eléneklésével zárult. A megemlékezésen a Történelmi Vitézi Rend vitéz Veress Lajos Székely Törzsszéke és a vitéz lófő Lakatos Géza Székely Törzsszéke 50 fővel képviseltette magát.

vitéz Csergő István vitézi hadnagy

 

 

Vitéz kovásznai Vén Zoltán az erdélyi Bodola nevű községben született 1893. április 11-én. Az édesapja Vén Árpád kántortanitó édesanya Erősdi Ida. Elemi iskoláit szülőfalujában járta. 1903-1907 között négy gimnáziumi osztályt végzett Sepsiszentgyörgyön, 1911-ben tanítói oklevelet szerzett Székelykeresztúron, 1913 nyaráig tanított Kommandón, akkor Magyarkiskapusra került, ott kapta meg a behívóját, 1914. augusztus 1-jén.

A magyar. királyi. 24. honvéd gyalogezredhez rendelték Brassóba. ahol október 15-ig újonckiképzésen vett részt, majd tartalékos tiszti iskolába került Marosvásárhelyre, amit tizedesi rendfokozattal fejezett be. 1915. január 1-jén visszakerült Brassóba a pótzászlóaljához rajparancsnoki beosztásban. Január végén a m. kir. 23. (nagyszebeni) gyalogezredhez vezényelték szakaszvezetőként, ezzel az alakulattal került ki a galíciai frontra, ahol vitéz magatartásának eredményeként rövid idő alatt zászlóssá, később hadnaggyá léptették elő.

Részt vett Przemysl várának felmentésében majd a gorlicei áttörésben. Ifj. Vén Árpád, Zoltán bátyja, akkor halt hősi halált. Vén Zoltánt I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel jutalmazta a hadsereg főparancsnoksága. 1916. szeptember elején a 9 (kassai) honvéd gyalogezredhez vezényelték, ahol századparancsnoki beosztást nyert és az ezreddel együtt Erdélybe vezényelték. Bekecs-tetőnél vette fel harcot. 1917. április végéig részt vett az Úz-völgyében vívott harcokban.

1916. december 30-án, IV. Károly koronázási ceremóniájának részeként 47 aranysarkantyús vitézt avatott az uralkodó. Az aranysarkantyús vitéz a magyar királykoronázások után Szent István király kardjának érintésével felavatott lovagok megnevezése és rangja volt, avatásuk hagyománya a középkorig nyúlik vissza. Vén Zoltán hadi érdemei miatt részesült e magas kitüntetésben József főherceg javaslatára. Ezek után főhadnaggyá léptették elő. 1918-ban kiképző tábor tisztjeként szolgált. Az összeomlás Kolozsváron érte, ahol részt vett a Székely hadosztály megszervezésében. Utolsó haditette Mátészalkán volt, ahol zászlóaljával beavatkozott a románok elleni harcokba. A hadosztály lefegyverzése után a brassói internáló táborba került.

1919. novemberi szabadulása után csatlakozott a nemzeti hadsereghez. 1921-ben Horthy Miklós az elsők között avatta vitézzé. Vitéz Vén Zoltán háromszorosan is kiérdemelte a Vitézi Rendbe való felvételét a kitüntetései alapján: a Vaskorona Rend III. osztálya hadidíszítményekkel és kardokkal, Arany Vitézségi Érem, kétszer kiérdemelt I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem külön-külön is elegendő lett volna a vitézzé avatáshoz.

1922-től 1939-ig a 12. ezred tisztjeként Nyíregyházán állomásozott. Ismert és elismert személyisége lett a helyi közéletnek. Százados majd őrnagy. 1940-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki A második világháború újra a frontra vezette őt, 1941-ben alezredessé, majd 1943-ban ezredessé léptették elő. A háború végén Tallinba került hadifogságba. Szabadulását követően Balatonbogláron telepedett le, azonban a kommunista rendszer osztályellenségként kezelte. A hadseregtől elbocsájtották nyugdíjat nem kapott. Egy vasboltban raktáros-segédmunkásként dolgozott. 1956-ban a nemzetőrség tagjaként a lakosságot nyugtatta. A Balaton melletti Kőkút-gyöngyöspusztai szociális otthon lakójaként hunyt el 1983-ban, balatonboglári nyughelye a Nemzeti Sírkert része.

Somogyi Zsombor Az aranysarkantyús segédmunkás c. írása nyomán

Vissza