Gyalogsági tábornok, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, a Vitézi Rend főkapitányának helyettese, a Katonai Mária Terézia Rend lovagja.
A pozsonyi hadapródiskola után 1890–1991-ben Budapesten végzi a felsőbb tiszti tanfolyamot, ezt követően 1891–93-ban a bécsi vezérkari akadémiát. 1895-ben százados, a Ludovika Akadémia tanára. 1910-ben vezérkari ezredes. 1915-ben vezérőrnagyként a 40. honvéd hadosztály parancsnoka a keleti hadszíntéren 1918. novemberig.
A Monarchia legmagasabb kitüntetését a bychawai ütközetért kapja (Lengyelorszg, 1914. aug. 29.), amelyet a 73. honvédgyalogdandár parancsnokaként vezetett.
A Tanácsköztársaság bukása után Horthy Miklós a miskolci katonai körzet parancsnokává nevezi ki. 1921-től gyalogsági tábornok és a budapesti katonai körzet parancsnoka. 1921-ben vitézzé avatják.
Az 1921. október 23-i budaörsi csatában ő irányítja a Horthyhoz hű kormánycsapatokat a visszatérni próbáló IV. Károly királyt kísérő legitimista csapatok elleni harcban.
1922-től a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka. 1925-ben visszavonul. 1927. február 10-én hunyt el Budapesten. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.