Rehabilitálták Kristóf László csendőrnyomozót

Ságvári Endre okot adott rá, hogy fegyvert használjanak ellene
Az 1959-es bírói határozatot a Legfelsőbb Bíróság minden részletében jogsértőnek minősítette

Kristóf László, az 1959-ben ártatlanul kivégzett csendőrnyomozó

A Legfelsőbb Bíróság 2006. március 6-án tárgyalta Kristóf László, 1959-ben koholt vád alapján kivégzett csendőr törzsőrmester ügyét a kivégzett-elítélt testvérének felülvizsgálati indítványa alapján.

Az eljárás megindításához szükséges adatok gyűjtése, a körülmények újrafeltárása Kristóf László egy földije, a Történelmi Vitézi Rend tagja, v. Zeidler Sándor nevéhez fűződik. Dr. Zétényi Zsolt ügyvéddel párhuzamosan indítványozta a törvénytelenül kivégzett csendőr nyomozó törzsőrmester perének felülvizsgálati eljárását. Az ügy folyamán dr. Zétényi Zsolt ügyvéd és Rendünk tagja, v. Zeidler Sándor mindvégig együttműködve dolgoztak. Rendünk nevében köszönjük az igazságszolgáltatáshoz nyújtott segítségüket!

Az indítványozó jogi képviseletét és a vádlott védelmét dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának elnöke látta el. A Hadtörténelmi Levéltár állományában lévő iratok szerint Kristóf László v. csendőr nyomozó törzsőrmestert tizenkét társával együtt állították bíróság elé a Katonai Főügyészség B.VII.020/1959. sz. vádirata alapján. A II–IV., X. és XIII. rendű vádlott az I. rendű vádlottal hasonló beosztású és rendfokozatú csendőrnyomozó, az V-VIII. és XI.-XII. rendű vádlott politikai detektív, a IX. rendű vádlott polgári ruhás rendőr őrmester volt.

Közöljük a m. kir. rendőrség budapesti főkapitánya által 1944. év július 28-án tett kitüntetési előterjesztésnek a történeti tényállásra vonatkozó részét, amely kitüntetésre javasolja az intézkedésben részt vett rendőröket:

Folyó év július hó 27-én 19 óra 45 perckor a csillaghegyi nyomozó csoportnál szolgálatot teljesítő Cselényi Antal detektív, Kristóf László és Palotás Ferenc csendőrnyomozók, hosszú megfigyelés után, Budapest területén nyomára jutottak dr. Ságvári Endrének, aki már mintegy hét éve földalatti baloldali szervezőmunkát végzett és vezetett. Nyomon követték és a XII. ker. Szép Ilonai villamosvasúti kocsiszín mellett levő Nagy Béla-féle cukrászdában egy állítólagos Szabados nevű kommunista társával figyelés alá vették, majd őket elfogni igyekeztek. Elfogásuk után motozás, illetve bilincselés közben dr. Ságvári Endre, aki izmos férfi, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájához kapott, onnét önműködő pisztolyát előrántotta és rögtön tüzelt. Lövéseivel Cselényi Antal detektívet a jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebezte, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen találta.

A lövések leadása után dr. Ságvári Endre a helyiségből kimenekült, de a Palotás Ferenc csendőrnyomozó és a sebesülten utána futó Cselényi Antal detektív lövéseitől eltalálva holtan összeesett. Dr. Ságvári Endre Szabados nevű társát sikerült elfogni.

A sérültek közül Pétervári János rendőrőrmester állapota haslövése következtében annyira súlyos, hogy életben maradása kétséges.”(OL BM eln. 2.tét.5715.1944.- Eredeti tisztázat.)

A fegyverhasználat kivizsgálása után a dr. Ságvári Endre elleni intézkedés valamennyi résztvevőjét kormányzói kitüntetésben részesítették. Kristóf László, a központi nyomozó parancsnokság állományába tartozó cs. őrmester elnyerte a Magyar Bronz Érdemérmet a hadiszalagon. (Csendőrségi Lapok, 1944. október 1., XXXIV. évf. 19. sz. myom. irat. 188.) Társai: Cselényi Antal a Magyar Arany érdemkereszt a hadiszalagon, Palotás Ferenc a Magyar Ezüst érdemérem a hadiszalagon, Pétervári János a Magyar Bronz Érdemérem a hadiszalagon kitüntetést nyerte el az államfőtől.

Az 1956–os forradalom és szabadságharc utáni súlyos megtorlás legfontosabb része az igazságügyi megtorlás, amelynek ez a per része volt, mintegy megmutatva az önkényuralom erejét azokkal szemben, akiket – mint az elmúlt utolsó polgári államrendszer erőszakszervezetének tagjait – szívesen büntettek volna „ellenforradalmi” bűncselekményekért, de mivel erre a vádlottak alig adtak okot, így kénytelenek voltak elővenni „a régi bűnöket”. Az ítélet indokolásának kibontható értelme szerint ez volt a vádlottak legfőbb bűne, vélt társadalomra veszélyességük egyszerűen múltbeli közhatalmi státusukban rejlett.

Az eljárás eredményeként valamennyi vádlottat bűnösnek mondták ki a BHÖ. 82. pont e) alpontja szerint emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettben. Az I. rendű Kristóf Lászlót első fokon, az V. rendű Molnár Mihály vádlottat és a XIII. rendű Palotás Ferenc vádlottat másodfokon halálra ítélték.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította: Ságvári nem volt jogos védelmi helyzetben, miként azt az 1959-es ítélet állította. A népbíróság akkor úgy vélekedett: a kommunista vezető az ellenállási mozgalomban vett részt, emiatt jogosan használta fegyverét a rendfenntartókkal szemben. Azok tehát törvénytelenül léptek fel. Mindez fordítva igaz – derült ki. Az indoklás szerint jogtalan lövöldözésével Ságvári okot adott rá, hogy fegyvert használjanak ellene. Vagyis: maga idézte elő azt a tragikus helyzetet, amelynek a végén ő maga az áldozata lett.

Vissza